Homok vagy homok?
A homok társadalmunk alapja – jelentette ki 2018-ban Aurora Torres, a német biodiverzitás-kutató intézet munkatársa, akinek 2017-ben a homokbányászat hatásairól szóló tanulmánya a Science című tudományos folyóiratban is helyet kapott. A tanulmány alapján a homokbányászat környezetre és emberre gyakorolt hatása olyan drasztikus mértékben alakult át, hogy még az ENSZ Környezetvédelmi programjának a látáskörébe is eljutott. Megkongatták a vészharangokat. Előfordulhat, hogy néhány évtizeden belül ez a természetes nyersanyag el fog tűnni a Föld színéről. Nem csak az építőipar épít rá, hanem az üveggyártás, kozmetikai ipar, az elektronika és a gépjármű gyártás is. Felhasználás majdnem olyan mértékű, mint a vízé, de amíg a víz folyamatosan megújul, addig ez a nyersanyag egyre csak fogy. Az emberiség éves felhasználása a korábbi adatok szerint meghaladja az 50 milliárd becsült tonnát.
Dehát ott a rengeteg sivatag! -gondolhatnánk, csakhogy a sivatagi homok annyira finom szemcsékből áll, hogy ipari felhasználásra gyakorlatilag alkalmatlan. A szél olyan simára csiszolta a szemeket, hogy azok egyáltalán nem tapadnak össze, nincs felületi feszültségük. A bányászat, ami elsősorban folyó-, tenger-, óceánmedrekben történik, súlyos ökoszisztémai károkat okoz. A legnagyobb exportőr pedig az Egyesült Államok és Szingapúr. Egyes országok azonban már betiltották az exportot, ez azonban az illegális kereskedelem fellendüléséhez vezetett. Ezek alapján nem meglepő, hogy környezetvédelmi katasztrófa előtt állunk, hiszen úgy tűnik, képtelenség megálljt szabni a mértéktelen felhasználásnak.
Elfajuló küzdelmek a homok miatt
2019-ben meggyilkoltak egy mexikói környezetvédő aktivistát, két hónappal később pedig két falusi halt meg tűzpárbajban India belterületén. Nem sokkal később, szeptemberben egy dél-afrikai vállalkozót lőttek le. Az eseteken több ezer kilóméterre történtek egymástól, mégis van egy közös pontjuk: mindegyik esemény mögött a homok állt. A mexikói férfi azért halt meg, mert az illegális bányászat ellen tüntetett. A két indiai férfi halála szintén az illegális kitermeléshez köthető: a rendőrséggel kialakult tűzpárbajban vesztették életüket. És nem ők voltak az egyetlenek, akik az országban emiatt a nyersanyag miatt haltak meg. A helyi maffia több tucat ember életét követelte már. Nem egy környezetvédőt korbácsoltak halálra, s nem egy újságírónak veszett nyoma. A dél-afrikai férfi esetében egy üzleti vita fajult el.
A helyzet nagyon súlyos, és a túlnépesedés és a városiasodás miatt a kereslet egyre csak nő. A 828 méteres dubaji Burdzs Kalifa megépítéséhez 330 ezer köbméter betonra volt szükség, de egy átlagos családi házhoz is legalább 200 tonna nyersanyag kell.
Mi lesz, ha elfogy a homok?
Ezt az anyagot hosszú évezredeken át zajló eróziós folyamatok hozták létre, tehát nem lehet egy-két nap alatt újra termelni. Sajnos nem is annyira lehetetlen, hogy 2030-ra homok nélkül maradunk. A tudósok folyamatosan kutatják a lehetséges alternatívákat. Ilyen például az építése anyagok újrahasznosítása, vagy a sivatagi homok felhasználhatóságára tett erőfeszítések. A probléma azonban nagyon összetett, és új. Ez a természetes nyersanyag eddig bőségesen és olcsón állt az emberek rendelkezésére, azonban az utóbbi években már érzékelhető volt a válság. Az ára gyakorlatilag a négyszeresére emelkedett, s ez az index csak tovább nő majd. Ha elfogy, mielőtt megfelelő alternatívát találnak, azt nem csak az építőipar fogja megérezni, de hatással lesz a számítógép- és okostelefongyártásra is. A mikrochip hiány még a mostaninál is sokkal súlyosabb méreteket fog ölteni, ami minden egyes termék árának emelkedéséhez fog vezetni.
Ez lehet a homok jövője
Jelenleg nagyon jó eredményekkel szolgálhatnak azok a kutatók, fejlesztők, akik a műanyag felhasználását vizsgálják. A nyersanyag csaknem 10%-a helyettesíthető műanyaggal minőségromlás nélkül, ami a felhasználási mértéket tekintve nagyon is jelentős. Az épületeket szerkezetének leegyszerűsítése is javítana a helyzeten, így ugyanis 20-30%-al kevesebb beton felhasználásét igényelné.